Híreink

II. Rákóczi Ferenc

II. Rákóczi Ferenc közelgő születésnapja alkalmából…

szerző: Dr. Pilcsák Gáborné

„Cum deo pro patria et libertate”

II.Rákóczi Ferenc Fejedelem (1676 -1735) tiszteletére minden évben a Rákóczi-hét keretében emlékeznek meg a Kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Technikum és Szakképző Iskola pedagógusai és diákjai.

Fontosak az ünnepek, mert egy iskola a falait, folyosóit belengő szellemiségtől lesz teljes értékű hely. Ez az érzés kovácsolja össze a tanárokat és a diákokat egységes csapattá.

Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy egy múltbeli alakra nem arcként emlékezünk. Gondolunk rá úgy, mint politikus, katona, egy sokat látott festmény, vagy mint egy híres, buzdító beszéd szállóigévé vált sora. Az arcára, a személyiségére nem szánunk elég időt, pedig az arc a szívünk egy látható darabja.

A szabadság, a haza fogalma ma ódivatúnak tűnhet a fiatalok szemében. Sokszor hallgatják végig a diákok az iskolai ünnepségeken II.Rákóczi Ferenc életrajzát…

Vajon belegondoltak-e valaha abba, hogy a Zemplén megyei Borsiban született az iskola névadója -hűen a nagy múltú család példájához- már gyermekként diplomáciai tárgyalásokon vett részt, és 9 évesen tanúja volt Munkács ostromának, édesanyja, Zrínyi Ilona heroikus küzdelmének?

12 esztendős volt, amikor elszakították édesanyjától és testvérétől.  A csehországi Neuhaus jezsuita kollégiumából 1690-ben (14 évesen) Prágába került, ahol egyetemi tanulmányait folytatta. Mindössze 16 éves volt (mai számítás szerint 10. osztályos tanuló), amikor nagykorúsították, és 18, amikor meg kellett nősülnie.

24 évesen XIV. Lajossal, A Napkirállyal folytatott levelezést, és 25 esztendősen bebörtönözték. A bécsújhelyi fogságból felesége, Sarolta Amália kapcsolatai révén szöktették meg.

28 évesen Erdély fejedelmévé, majd egy év múlva a magyar rendek szövetsége vezérlő fejedelemmé választotta. Az 1703-1711-ig tartó szabadságharc a szatmári békével ért véget. A Fejedelem kegyelmet kaphatott volna, de inkább az önkéntes száműzetés mellett döntött. Messze hazájától, a törökországi Rodostóban élt 1735-ben bekövetkezett haláláig.

Mit tehetnek a rákóczisok, hogy méltók lehessenek a Fejedelem emlékéhez?

A felsőbb évesek emlékezhetnek a korábbi évek nagyszabású, gyakran nemzetközi programsorozataira, amelyek keretében történelmi előadásokon eleveníthettük fel a Rákóczi- család és a szabadságharc történetét. A Makay László Történelmi Emlékversenyen pedig a különböző középiskolák csapatai nívós vetélkedőn mérhették össze tudásukat ebben a témában. A programok lezárásaként főhajtással tisztelegtek a Rákóczi-szobor előtt.

Fiatalok találkozhattak egymással határon innen és túl… A lovas felvonulást, a tárogató muzsika hangját, a vendégek fogadásának izgalmát, a kíváncsi várakozást felváltja a csend…

Azzal tiszteleghetünk II.Rákóczi Ferenc nagysága előtt, hogy nap, mint nap legyőzzük önmagunkat, kilépünk a komfortzónánkból, vigyázunk egymásra, felelősséget vállalunk egymásért, felfedezzük az eddig nem ismert értékeinket, alkalmazkodunk a kialakult helyzethez, és legjobb tudásunk szerint felkészülünk a saját „harcunkra”, a szakmai és érettségi vizsgákra.

A szabadság fogalma új értelmet kapott, s ezáltal Rákóczi jelszava is:

„Cum deo pro patria et libertate”